Mike Tyson idézetek ⋆ Idézetek lapja

Mike Tyson idézetek

Senki nem tud nagyobb hülyét csinálni belőlem, mint én magam.

Hosszú éveket töltöttem el terápiával különböző pszichiátereknél, és az egésznek az volt a célja, hogy megzabolázzák a vágyaimat, különösen a pusztítás iránti vágyamat, ami Iron Mike-ot csinált belőlem. Iron Mike túl sok fájdalmat okozott nekem, túl sok pert akasztott a nyakamba, túl sok gyűlöletet idézett a fejemre, stigmát rajzolt a homlokomra, erőszaktevőnek állított be, első számú közellenséggé tett.

Bosszantott, hogy elveszítettem a világbajnoki címet, de sosem rágódtam hosszasan a mérkőzéseimen, nem vertem a fejem a falba egy elbukott meccs után. Ami volt, megtörtént, másnap új nap kezdődött.

Amikor be voltam tépve, éjszaka vagy kora hajnalban nem volt ajánlatos szóba elegyedni velem. Úgy viselkedtem, mint egy undok, kötekedő seggfej. Teljesen kivetkőztem magamból, mintha Jekyll és Hyde lennék.

Akinek soha nem volt semmije, hajlamos sokat felhalmozni, amikor teheti. De ahogy idősebb lesz az ember, rájön, hogy az élet nem a felhalmozásról szól, hanem a veszteségről. És minél idősebbek vagyunk, annál több veszteséget kell megtapasztalnunk. Elveszítjük a hajunkat, a fogainkat, a szeretteinket. Ha minden jól megy, erősebbek leszünk ezektől a veszteségektől, és továbbadhatjuk bölcsességünket azoknak, akik fontosak nekünk.

A pia a legrosszabbat hozta ki belőlem. Részegen teljesen érzelemmentessé váltam, nem érdekeltek más emberek érzései. Bárkinek nekimentem, még a zsaruknak is.

Csak az tud bánni velem, akiben ott bujkál a vadállat, és fel tudja kelteni a figyelmemet. Lehet bármilyen diplomatikus valaki, viselkedhet bármilyen visszafogottan, tudnom kell, hogy ott van benne az állat. Néha elég az illető szemébe néznem.

Sokan elmondták már, hogy a boksz halott, de szerintem ezt még kissé korai kijelenteni. A boksz vissza fog térni, higgyenek nekem. Majdnem kétszáz éve létezik, legálisan. Nem fog olyan könnyen kimúlni. Csak várják ki, amíg felbukkan a következő igazán nagy formátumú nehézsúlyú bokszoló. Akit aztán majd mindannyian újra és újra látni akarunk.

Ha egy amerikaival bunyózol, és kiütöd, a következő alkalommal tétován lép szorítóba ellened. Egy mexikói bunyós azonban, még ha ki is ütötted először, úgy fog bunyózni a visszavágón, mintha ő ütött volna ki téged. Azok a fickók semmitől se félnek. Nincsenek gátlásaik, minden további nélkül neked esnek.

Volt egy csomó kocsim, amelyeket sosem vezettem, azt se tudtam, hol van a kulcsuk. Voltak házaim, amelyekben soha nem laktam. Mindenki meglopott. Most nincs semmim. Senki sem hívogat, senki sem zaklat, senki sem üldöz. Olyan nyugis minden. Ez az igazi gazdagság, haver.

Kiállni a színpadra és lemezteleníteni a lelkemet sokban hasonlít arra, mint amikor szorítóba léptem. Egyfelől alig várom, hogy kiálljak a színpadra, másfelől halálosan meg vagyok rémülve. Mint egy versenyló, aki alig várja, hogy kirobbanjon az indítókapuból.

Életem legfélelmetesebb napja az volt, amikor megszereztem a világbajnoki övet, Cus pedig nem volt mellettem. Rám szakadt az a rengeteg pénz, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal. Aztán megérkeztek a keselyűk és a piócák.

Hiába adsz esélyt valakinek a küzdelemre, ha nem tanítod meg küzdeni.

Végeredményben minden vallás ugyanazt mondja: szeresd felebarátodat.

Ha az ember szeretetből csinál valamit, abból mindig jó dolgok sülnek ki.

Eljutottam az őszinte megbocsátás állapotába. Senkire sem haragszom már, mint régen. Annak idején nem fogtam fel, mekkora időpazarlás az egész.

Néha úgy érzem, nem illek ebbe a társadalomba, mert itt mindenki olyan kiba*ott képmutató. Mindenki azt mondja, hogy hisz Istenben, de nem követik Isten útját. Mindenki épp az ellenkezőjét csinálja annak, ami Isten lényege.

A vallásnak kell az emberben lennie, nem pedig az embernek a vallásban.

Rájöttem, hogy amit mindig is igaznak gondoltam, az hazugság, ezért át kell értékelnem az egész életemet.

Az egyik, amit megtanultam az iszlámtól, hogy mindnyájunknak ki kell alakítanunk a saját személyes kapcsolatunkat Istennel. Isten nem valaki mást fog a pokolra küldeni a hibáimért. Nekem kell megalkudnom vele a saját megváltásomról.

Vannak még mentális és érzelmi problémáim, de lassan megtanulok ebben a világban élni, megtanulok boldog lenni ebben a világban, ahol korábban százmillió dollár sem tudott boldoggá tenni. Hiába költöttem, nem okozott örömöt. Most kevesebb, mint az egy százalékából élek, és képes vagyok örülni.

Nem hiányzott a húsevés. Egyszer csaltam, és bekaptam egy falat marhahúst, de rosszul lettem tőle, és kihánytam. Mintha mérget nyeltem volna. Az a sok hús csak agresszívvá tett. A tejtermékektől felpuffadtam. Ehelyett sok babot ettem, Kiki pedig ízletes gyümölcs- és zöldségturmixokat készített nekem.

Amint teljes egészében áttértem a vegán étrendre, az összes betegségem eltűnt. Magas vérnyomás, ízületi gyulladás, magas vércukor, puff, mintha ott sem lettek volna. Azelőtt élőhalottként tengettem az életemet, szart zabáltam, és pöfékeltem, mint Al Capone. Most viszont egészségesen étkeztem, és napi háromórás kardióedzéseket végeztem. A szélsőségek embere vagyok. Vagy jóga, vagy tű a vénába. Nincs középút.

Vannak, akik azt állítják, hogy jól ismerik Istent, de én nem tartozom közéjük. Isten számomra felfoghatatlan. Isten valóban a saját képére teremtett bennünket? Nem gondolhatjuk azt, hogy egy szinten vagyunk vele. Isten egy hazug, perverz disznó? Mert mi azok vagyunk. Drogfüggők, irányításmániások, manipulátorok, narcisztikus önimádók vagyunk. Ha Isten is ilyen, akkor rába*tunk.

Egész életemben a boksz volt a szenvedélyem. Annak idején a bokszkesztyűmet szorongatva feküdtem le aludni. Ez volt minden vágyam.

Egy bunyós attól lesz izgalmas, hogy megvan benne a képesség és a hajlandóság arra, hogy ártson az ellenfelének. Így születnek a nagy mérkőzések és a szupersztárok. Amikor ringbe léptem, úgy viselkedtem, mint egy vadállat. Mint egy harci kutya, szórakoztatni akartam a közönséget. Minél nagyobb fájdalmat okozok az ellenfélnek, minél gyorsabban végzek vele, annál nagyobb elismerést kapok a közönségtől, és engem ez éltetett. Manapság a bokszolók már nem arról ábrándoznak, hogy bántsák az ellenfelüket. Kiherélték a bokszot. Sugar Ray Robinson, Rocky Marciano és a többiek meghaltak volna a világbajnoki övért, szabályosan meg kellett ölni őket ha el akartad venni tőlük.

A példaképeim mind elvetemült gazemberek voltak, én pedig egész karrierem során őket akartam utánozni, hozzájuk akartam felnőni, de sosem sikerült olyanná válnom, mint ők. Szerettem volna olyan lenni, de nem voltam.

Az MMA manapság népszerűbb a boksznál, mert sokkal több benne a szenvedély. A bokszolókból mára kiveszett a szenvedély. Nem akad köztük senki, aki ki merne állni, és azt mondani: “Nem csak az istenek kiváltsága, hogy felemeljenek vagy eltiporjanak, mert egy nap együtt fogok uralkodni velük.” Manapság senkinek sincs már elég vér a pucájában ahhoz, hogy ilyeneket mondjon, túlságosan ingerszegény a környezet, ahonnan jönnek. Nem akarnak így viselkedni, mert félnek, hogy kudarcot vallanak, és kinevetik őket. A mostani bunyósok azért nem kapnak több tiszteletet, mert félnek célba venni az igazi nagyságot. Úgy tekintenek a bokszra, mint egy beváltandó csekkre, nem pedig mint valami nemes célra. Pénzt és elismerést akarnak. Én elismerésre és halhatatlanságra vágytam.

Azt mondják, csak a muzulmánok jutnak a mennyországba. De ha a menyországban csak muzulmánok lesznek, és nem találkozhatok ott a barátaimmal meg a szeretteimmel, akkor nem akarok odakerülni. Olyan helyen akarok lenni, ahol nevethetek és vitatkozhatok a barátaimmal, függetlenül a vallásuktól. Semmi kedvem olyan alakok mellé kerülni, akik ugyanabban az Istenben hisznek, de nem ismerem őket. Olyanokkal akarok együtt lenni, akikben megbízom, még ha más Istenben hiszünk is – a világ nagyobb a vallásunknál.