Tanévnyitó versek
Osvát Erzsébet:Szeptember elseje
Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.
Még alig pitymallik,
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.
Kis táskájuk fénylik,
vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.
Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.
Osvát Erzsébet:Szól a csengő
Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt: – Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít –
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már!
Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!
Tanévnyitó versek
Weöres Sándor: Kezdődik az iskola
Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.
Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.
Szalai Borbála: Csacsi
Nőtt a csacsi, növekedett,
nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
Beiratlak iskolába!
Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!
– Így került az első b-be,
csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.
Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.
Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban
Csacsi család fiacskája
az első b-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!
Csiling-giling, irka, tábla
Csiling-giling, irka, tábla
Fiúk, lányok, iskolába!
Csiling-giling, ébredjetek!
Iskolába siessetek!
Csiling-giling, irka, tábla,
Gyertek, gyertek iskolába!
Tanévnyitó versek
Donkó László: Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!
Kovács Barbara: Fontos dolgok
Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?
Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?
A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!
Tanévnyitó versek
Molnos Lajos: Becsengetés
Ezerszínű, kedves nyár:
elszállt tarka lepke –
Csitri-csivi fecskék
sem ülnek az ereszre…
Hosszú, nagyvakáció:
már csak emlék, álom –
Szép volt, jó volt, s hogy eltelt,
kicsit még sajnálom.
De szólít az iskola,
s padok, térkép, tábla
ha tehetnék, futnának
elénk az utcára.
Mint egy nyüzsgő hangyaboly,
olyan lett az osztály,
s csupa kérdésekből állunk:
„… hát te hol nyaraltál?
…tenger? …tábor? …fenyvesek?…”
Emlékek cikáznak:
egy-egy fényes darabja
az elsuhant nyárnak.
Nézzük egymást kacagva:
„ – Pityu, hogy megnőttél!…
– Kati, Palkó, te talán
kávéban fürödtél?!…”
Szép volt a vakáció,
mint egy színes álom,
de hogy eltelt, oly nagyon
most már nem is bánom.
Gyárfás Endre: Iskolások vagyunk
ÉBRESZTŐ
Csörren a, csörren a csengős óra,
hétalvócska ébredj már!
Látod, a cirmos az első szóra
pattan az ágyból, táncot jár.
Csörren a, csörren a csengős óra,
iskolás vagy, kelj már föl!
Jól esik egy kicsi könnyű torna,
fogkefe, fogkrém, fürdő vár!
ÍROGATÓ
Kisbetűk és nagybetűk
álljatok a sorba!
Ne ugráljon senki, mint
ugri-bugri bolha!
Mondat élén hadnagyok:
a nagybetűk állnak.
Ők vezetik a kicsiny
betűkatonákat.
ZSIBONGÓ
Ha a kedved borongó,
felvidít a zsibongó.
Nem madárház, nem kaptár
nem garázs és nem hangár:
van itt mégis zümmögés,
zúgás, búgás, berregés.
Hányféle hang! Vihogó,
nyivákoló, nyihogó,
dudorászó, dörmögő,
brummogó és bömbölő.
Ha a kedved borongó,
nem maradhatsz búsongó:
várva vár a zsibongó.
Bősze Éva: Micsoda boldogság!
Micsoda boldogság! – Iskolás vagyok!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
Iskolás lettem úgy, mint a nővérem,
füzeteit, könyvét többé nem irigyelem.
Együtt fogunk járni reggel kézenfogva,
az óvoda kapura csak titkon nézek, – lopva!
Új rejtelmek várnak, – a számok, a betűk,
törhetjük eleget makacs kis fejünk.
Fakard, mesekönyv, sok kis autó,
fölkerül a polcra, már csak odavaló!
Ám megígérem nektek, –
minden este elmesélem szépen,
mi történt napközben.
Mikor nevettünk, mikor szomorkodtunk,
melyik órában kikre is gondoltunk.
Elárulom; szívünk egyik fele,
még sokáig óvó néninkkel lesz tele.
Tanévnyitó versek
Hárs Ernő:Vége a vakációnak
Kopog már a barna dió,
véget ért a vakáció.
Vidám ruhák, fénylő szemek,
gyülekező gyereksereg.
Mint a fecskék messze délre,
készülnek az új tanévre.
Villanydrótjuk iskolapad,
kedvük alatt majd leszakad.
Fiú, leány cseveg, csipog,
csupa emlék, csupa titok.
Patak vize, erdő zöldje
zsong szavukkal körbe-körbe.
Hozzá annyi napfény vakít,
elég lesz az új tavaszig,
hogy se szél, se fagyos utak
ne lopják el mosolyukat,
s mindegyikük bátran szálljon
át a betű-óceánon.
Szamuil Marsak: Kisdiákok új világa
Szemedben még az álom,
s a nyár emléke is,
haj, kisdiák barátom,
utad most merre visz?
A pad s a tábla vár rád,
a kréta, csöngetés,
nem kísér a bátyád,
míg iskolába érsz.
Figyeld, hogy zsong az osztály,
harmincöt víg diák,
amint belépsz, a padnál
mind “jó napot” kiált.
A táska mélyén könyvek,
s a sok színes füzet:
naponta úgy köszöntsed,
mint ismerősödet.
Az ábécé betűi
mind üdvözölnek majd,
ha sorra sort betűzi
a kisdiákcsapat.
Úgy fűzi, mint a gyöngyöt,
betűt betű után.
Kik lesztek majd ti? Költők,
haj, kisdiák komám?
Tanévnyitó versek
Kálnay Adél: Köszöntő
A nyár, a nyár , az elrepült,
a villanydrótra fecske ült,
készül már lassan messzire,
talán a világ végire.
Szállnak a napok, mint a szél,
kerengve hull már pár levél,
nekem is mindjárt menni kell,
nem cserélnék most senkivel!
Táskámban könyvek, füzetek,
vár rám egy pad és sok gyerek,
számok, betűk és dallamok…
Szervusz! Iskola! Itt vagyok!
Szabó Ildikó:Elsős leszek
Tavaly lettem hatéves,
Ez a hetedik,
Iskolás leszek, mire
Ez is letelik.
Mit fogok ott csinálni,
Előre tudom,
Aranyos kis mackómat
Táskámba dugom.
Hogyha anyu hiányzik,
Megsimogatom,
Gombszemében eltűnik
Minden bánatom.
És, ha ott van, el nem hagy
a jó szerencsém,
Megsúgja ha nem tudnám
Néha a leckém.
Az iskolát kijárja
Velem majd ő is,
És remélem emlékszik
Rám, ha felnőtt is…!
Tanévnyitó versek
Lászlóffy Aladár: Ha én…
Ha én kisiskolás leszek
télen, nyáron korán kelek,
táskám rendben, cipőm tiszta>
nem fordulok azért vissza.
Beérek az iskolába
tárvanyitott ajtajába,>
beülök a padba szépen,
el nem kések egész héten.
Bár vannak vagy huszonheten
a betűket megszeretem,
a leckémet tiszta lapra
elkészítem napról napra
Ha én kisiskolás leszek,
csoroghatnak az ereszek,
hullhat a hó a sapkámra,
én megyek az iskolába.
Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!
Tanévnyitó versek
Mentovics Éva :Hív a csengő
Hároméves múltam éppen…
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég, a tortámon.
Gyorsan szállnak el az évek.
Már nem sírok , nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvó nénik, kispajtások
néha azért visszajárok.
Matos Maja: Elsős leszek
Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.
Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.
Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe’
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.
Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!
Tanévnyitó versek
Agnyija Barto: Első nap az iskolában
/Képes Géza fordítása/
Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen, csendben
a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
„A táblához gyere ki csak!”-”
szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg aztán
Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam –
nagy dolog ez, gyerekek!
Hívogat az iskola
(Gyermekdal)
Hívogat az iskola,
kapuját kitárja,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába.
Jó barátunk lesz a könyv
és a fali tábla,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába.
Olvasunk és számolunk,
vidám nóta járja,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába!
Tanévnyitó versek
Keszthelyi Zoltán: Elsőosztályosok
Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvös áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
Nekik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
A tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
megsimogatja hajukat a nap.
Mikor először mennek iskolába,
És izgalmukban könnyük megered,
A kicsinyeket féltő gonddal várja
A tanító – a gyengéd szeretet.
Mikor először mennek iskolába,
A kerek földön öröm suhan át,
Új világ küldi fiúra, lányra
A reménység tündöklő sugarát.
Weöres Sándor: Kezdődik az iskola
Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.
Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.
Tanévnyitó versek
Szabó Ildikó: Elsős leszek
Tavaly lettem hatéves,
Ez a hetedik,
Iskolás leszek, mire
Ez is letelik.
Mit fogok ott csinálni,
Előre tudom,
Aranyos kis mackómat
Táskámba dugom.
Hogyha anyu hiányzik,
Megsimogatom,
Gombszemében eltűnik
Minden bánatom.
És, ha ott van, el nem hagy
a jó szerencsém,
Megsúgja ha nem tudnám
Néha a leckém.
Az iskolát kijárja
Velem majd ő is,
És remélem emlékszik
Rám, ha felnőtt is…!
Gazdag Erzsi: Ákombákom hadsereg
Ákombákom, de bánom,
táncol az én írásom.
Nézd az i hogy imbolyog!
f betűm is tántorog.
Forog a g, penderül.
Az e mindjárt elterül.
De ostoba hadsereg
ez a betűrengeteg!
Parancsomat megveti,
nyelvét rám öltögeti.
Ákombákom hadsereg,
elbánok én teveled!
Tanévnyitó versek
Majtényi Erik: Gyurka írni tanul
Egyik betű pocakos,
A másik meg nyurga,
Melyikkel fogsz elsőbben is
Megbirkózni Gyurka?
Ha az első görbe lesz,
Nehogy kedved szegje,
Hisz előbb a csúnyábbja jön,
Csak később a szebbje.
Írj gyorsan egy másikat,
Azután még egyet,
A betűk a sor végén majd
Kiegyenesednek.
S végül az a sok betű
Pocakos és nyurga,
Éppen úgy áll össze, ahogy
Te akarod, Gyurka.
Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató
Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?
A takács, a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!
Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.
Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t,
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.
Itt kezdte a hóember,
jaj, de szép a december!
itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
é-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!
Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét!
Tanévnyitó versek
Szalai Borbála: Betűország kincsei
Sok újdonsült
Kisdiáknak
Kitárult egy új világ
Szeptemberben
Betűország
Megnyitotta kapuját.
Csodálatos
Ez az ország
Gazdagsága rengeteg;
Mert itt bizony
Minden betű
Drága kincset rejteget.
S aki egyszer
Megismeri
Mind a betűk titkait,
Magáénak
Tekintheti
Betűország kincseit.
Szalai Borbála: Legyen öröm a tanulás!
Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!
Tanévnyitó versek
Iványi Mária: Kati iskolába megy
Kicsi cipő, nagy cipő
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.
Kis cipőbe Kati jár
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?
Nem másra, mint Katira
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.
Nagyon siet Katika
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.
Mesét ígér az új könyv
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.
Létay Lajos: Mit akar a ceruza?
Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?
Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.
Erre húznák arra megy,
csúszkál jobbra – balra,
írkapapírról lelép
s karcol az asztalra.
Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár-e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?
Tanévnyitó versek
Tasnády Varga Éva: Szól a csengő
Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!
Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.
Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.
Tik – tak
Tikk – takk, tikk – takk,
az óra hív,
tikk -takk, tikk – takk,
dobog a szív!
Takk – takk, tikk – takk
a kis Jani
még a kávéját sem issza ki.
– A toll, a ceruza
megvan-e anyuka?
– A táska vár, a táska kész,
indulhatunk már kis vitéz.
Ezt anya mondja s mosolyog,
s mosolyognak a házsorok,
az utca és az utcakő,
s Jani lábán az új cipő!
És mosolyog az iskola
Janira fénylik mosolya.
Ablakszeme oly ragyogó
S hívogat, mint a nyári tó!
Tanévnyitó versek
Aranyosi Sz. Attila: Kisiskolások köszöntője
Itt az idő, kicsi gyermek,
iskolánkban szépen köszöntelek.
Itt az idő, kicsi gyermek,
vedd magadhoz tollad, könyved!
Ne félj és ne ijedj meg,
a tanítók nem esznek meg!
Este nézd meg a mesédet,
holnapra készítsd elő könyveidet!
Reggelente korán kelj,
az iskolában tanulni kell!
Tanulj szépen, játékosan,
fejlődj, gyarapodj okosan!
Kis játékodat elhozhatod,
de ígérd meg, az órán nem mutogatod!
Tanulj szépen, kitartással,
bírj az írással-olvasással!
Az idő múlását észre se veszed,
már tudod számolni a tízeseket!
Balogh József: Szervusz, Nyár!
Szervusz, Nyár! Nem én akarok elköszönni tőled,
Te hagysz el újra engem.
Az ördögbe is, megint olyan rövid voltál!
Tudom, tudom, minden évszak – társadnak ez a
Sorsa, jöttök és mentek. Mire igazán megszoknánk,
Megszeretnénk benneteket, már indulnotok kell tovább.
Szervusz Nyár! Kérlek, hallgass meg engem,
Még mielőtt végleg elsietnél, s átadnád a helyedet Őszapónak.
Te különösen kedves vagy számomra, mert téged
Megszokni sem kell, annyira várlak.
Várlak, hisz tiéd a Nagy Vakáció! Számomra az igazi szabadság te vagy,
S te vagy a legnagyobb öröm is!
Szervusz, Nyár! Köszönök neked mindent.
Mindent, amit csak tőled kaphatok.
Köszönöm, hogy idén is küldtél nekem napsugarakat,
Hisz a Nap a te legjobb cimborád.
Köszönöm, hogy barátoddal kellemes – hűvössé
Varázsoltad a vizeket, hogy jókat fürödhessek, úszhassak én is.
Szervusz Nyár! A te láthatatlan, óriás – kezed idén
Már korán kitárta a strandok kapuit.
Júniusban te zavartad el ismét a tanévet!
Kopogás nélkül beköszöntél, s neki máris mennie kellett.
Szervusz, Nyár! Köszönöm, hogy megérlelted kedvenc gyümölcseimet,
Így befejezted Tavaszöcséd elkezdett munkáját.
Finom ízt, mézédességet te adtál baracknak, körtének, almának, dinnyének…
Amit befejezned nem sikerült, nyugodtan bízd rá Ősz – bátyádra,
Neki már könnyű dolga lesz.
Szervusz, Nyár! Erődből jutott a kalászoknak is.
Megérlelted a gabonát, hogy mindennapi kenyerünk jövőre is legyen.
Szervusz, Nyár! Olyan jó voltál hozzám, hogy talán azt sem bánom,
Hogy te hoztad el az új tanévet is.
Lehet, hogy igazad van, nem csupán játékból áll a világ,
De ne mondd, jól tudom: anyuék éppen elégszer mondják.
Szervusz, Nyár! Pihend ki magad, lesz rá kilenc hónapod.
Ti évszakok olyan szépen megosztjátok egymás között az időt, hogy mire
Újra jöttök, ismét újjá születve köszönthettek minket.
Szervusz, viszontlátásra, a viszontlátásra, Nyár!
Tanévnyitó versek
Balogh József: Kedves Vakáció barátom!
Komolyan mondom, szégyellhetnéd magad.
Június közepén mellém szegődtél, barátokká fogadtuk egymást,
S lám: két és fél hónap után megtagadsz.
Tudom, jövőre ismét eljössz, megígérted a búcsúzáskor.
Nagyon jó volt veled!
Pedig anyuék mennyire izgultak, amikor megérkeztél…
Mi lesz a gyerekkel?
Akasszunk a nyakába kulcsot? Küldjük táborról táborra,
Vagy fogadják felváltva a nagymamák?
Szóval szörnyű családi vitákat okoztál, kedves Vakáció!
Én magamban mégis nagyon örültem, mert tudtam,
Te minden gyereknek a legjobb barátja vagy…
Tanév végére bizony alaposan elfáradtunk.
S nem csak mi, de a tanáraink is.
Ők – nekem elmondta az osztályfőnököm – éppúgy várták, mint a diáksereg.
Kedves Vakáció! Tudatom veled – mindenre te sem figyelhetsz oda – ,
Az összes gond megoldódott.
A nagyik szívesen fogadták az ő aranyos csillagukat,
A szemük fényét, vagyis engem.
Képzeld, Vakáció, megtanultam úszni, úgy, hogy egyszer sem fulladtam meg.
Uralkodásod ideje alatt kiváló famászó lettem,
Bár anyuék maradi nézetei szerint:
A nagymamáék idegeire többször másztam fel…
Kedves Vakáció! Egyre bölcsülő eszemmel nagyon jól tudom,
A te időd sajnos lejárt. A naptárt pergető idő nem ismer könyörületet,
S akkora hatalmad még neked sincs, hogy legalább októberig maradhass…
Köszönöm, hogy közel 80 napig jó barátok lehettünk, s ez a lényeg!
Te most majd békésen telelj át, s az új tavaszt várd annyira, mint mi!
Drága Vakáció! A suli, az suli, író kezekre vár a kréta, a könyvek
Olvasókat remélnek, a padok elárvulnának,
S a füzetek sem akarnak üresen maradni…
Isten veled, Vakáció! Vigyázz magadra, mert tíz hónap múlva
Megint nagy szükségünk lesz rád!
Aztán majd időben küldd ám el hozzánk a kistestvéreidet:
A téli és a tavaszi szünetet! Ők is jó fejek,
De legjobb fej te maradsz mégis, Kedves Öreg Nyári Vakációt!
Tanévnyitó versek
Bieber Mária: Tanévnyitóra
Hírül adta a tévé, bemondta a rádió,
hogy immáron véget ért a boldog vakáció.
Útra kelnek a gólyák, elröpülnek a fecskék,
csak a diák marad itt, megtanulni sok leckét:
megharcolni vitézül számtalan számháborút,
és nem riadni vissza, hogyha titkot rejt az út,
bejárni a csűfcsavar *szavak labirintusát,
ország-világ látja majd, mit tud ez az ifjúság.
Én például azt tudom, hogy a hulló falevél zörgős,
tarka szőnyegét hóval lepi be a tél.
S jön a szeles december fogvacogtató faggyal,
de jön a Mikulás is, és nyomában az Angyal.
Azt is tudom továbbá, hogy nincs okunk panaszra,
hiszen vidám nyár köszönt a virágdús tavaszra.
Lesz még játék, vigalom, tréfa és zenebona,
hiszen nem tart örökké semmiféle iskola.
Nosza, lépjünk be azért most ezen a küszöbön,
hogy kiléphessünk rajta, ha a víg nyár beköszön!
Tanévnyitó versek
Idézetek listája:
Mások erre kerestek még: évnyitó, évnyitó 2022, tanévnyitó beszéd, tanévnyitó versek, évnyitó versek, évnyitóra versek, versek évnyitóra, évnyitó beszéd, tanévnyitó dekoráció, évnyitó dekoráció, tanévnyitó beszéd általános iskola, versek tanévnyitóra, iskolai évnyitó 2022, tanévnyitó műsor középiskola, tanévnyitó versek középiskolásoknak, vers évnyitóra elsősöknek, évnyitó beszéd általános iskola, évnyitó műsor alsósoknak, évnyitó versek első osztályosoknak, évnyitó versek nagyoknak, évnyitóra idézetek, iskolai évnyitó, óvodai évnyitó, tanévnyitó beszéd gimnázium, tanévnyitó beszéd minta, tanévnyitó igazgatói beszéd, tanévnyitó műsor alsósoknak, tanévnyitó vers gimnázium, tanévnyitó versek elsősöknek, tanévnyitó versek felsősöknek, vers évnyitóra gimnázium, vers tanévnyitóra, vers tanévnyitóra középiskola, versek elsősöknek évnyitóra, versek évnyitóra középiskolásoknak, versek évnyitóra nagyoknak, versek tanévnyitóra kicsiknek, versek tanévnyitóra nagyoknak, évnyitóra